Cranfield

 Igaz, hogy régen történt, de még nem meséltem róla a mérhetetlenül nagy lustaságom miatt.

Egyik alkalommal, amikor vásárolni mentünk Csabival, akkor Ő keltett fel, hogy menni kell... félálomban felöltöztem és elindultunk. Hogy a fáradtságnak köszönhetően, vagy szerencsének azt nem tudom, de magyarul köszöntem a busz vezetőnek, aki válaszolt magyarul. Na erre már én is felkeltem. Ott ült a családja is, és beszélgettünk velük. Itt laknak több mint 4 éve. Nagyon kedvesek voltak velünk. Mesélték, hogy elég sok magyar család lakik itt a környéken. Majd elmentünk vásárolni, hogy legyen mit enni. Visszafelé pedig nem jutott hely nekünk a buszon. Ez azt jelenti, hogy 8 font taxira, aminek nagyon nem örültem. A buszsofőr ismét Laci volt, és angolul közölte, hogy nincs több hely, nem férnek fel... majd magyarul elmondta, hogy menjünk a túloldalon levő ajtóhoz, ott felszállhatunk és igaz, hogy állni kell (komoly 12 percet), de nem kellett taxit fizetni.

Hát így történt, hogy ingyen utaztunk, köszönhetően a szerencsének és persze egy jóindulatú magyar buszvezetőnek. Jobb lenne külföldön magyarnak lenni?

 Nem is tudom, hogy így másfél hónap után hol is kezdjem, de Nagy Dani barátom megemlítette, hogy régóta hírzárlat van itt és ezen változtatni szeretnék.

Az igazat megvallva, az elején nagyon sok óránk volt, és alig volt időm élni, a végén meg nem volt órám, és kb filmeket néztem és olvastam, mert, hogy rettenet sok időm van még tanulni.

Most egy hetem van, hogy 3 programot megírjak és 3 vizsgára felkészüljek. Nem lehetetlen :)

De visszatérve a címre. Itt ünnepeltem a 24. születésnapomat. Nagyon élveztem. Sok új barátom felköszöntött itt, sok barátom felköszöntött otthonról, meglátogatott a családom.

Azon a napon, amikor ténylegesen születtem, folyton kaptam a jókívánságokat és akaratlanul is mosolyogtam egésznap emiatt. Másnap tartottam egy hatalmas bulit, amire több ember jött el, mint aki kényelmesen befért, de senki nem akart máshova menni, csak együtt indultunk el egy szórakozóhelyre éjjel. Kaptam több tortát is, finom sütit, sok alkoholt, amiből még most is van. Ha jól emlékszem hajnali 4 körül kerültem ágyba. Az egyetlen probléma az volt, hogy fél hatkor már kelhettem is fel szombaton, mert jöttek meglátogatni szüleim és mentem ki eléjük a reptérre. Dávidnak köszönhetően kocsival mentünk, és Ő is velünk bulizott, de pont időben értünk ki és nem volt semmi gond.

Szüleimnek megmutattam a Campust, édesapám a bringámat javította meg és pár kattogó kerregő hanggal kevesebb lett, édesanyám gondoskodott a hazai ízekről. Egy hatalmas lábos gulyás leves készült, amiről azt hittem, hogy egy hétig fogom enni, de más másnap elfogyott pár lakótársamnak és Csabinak köszönhetően (főleg Csabi :D). Valamint megkaptam a 3. tortámat is. Nagyon klassz nap volt. Megbizonyosodtak róla, hogy képes vagyok ellátni magam (amiben okkal kételkedhettek :) ), megismerték a helyet, ahol a mindennapjaimat töltöm.

Így sikerült 3 napon keresztül ünnepeltetnem magam, nehéz lesz felül múlni jövőre.

Befizettem az egyetem által szervezett útra, amire nagyon hamar elkapkodták a jegyeket. Az elsőre, Londonba már nem is kaptam, a másik kettőre, Cambridge és Oxfordra már igen. Amilyen okos vagyok elfelejtettem, hogy azon a napon amikor van az Oxfordos kirándulás, akkor jönnek a szüleim. A nagy kereslet miatt, egyből el is tudtam adni :)

Volt egy eléggé elhibázott döntésem, hogy pénteken elmentem a lengyel srácokkal vodkázni, majd előkerült pár sör, meg egy kis gin is. Hát én megálltam a helyemet a többiek között :) (a magyarok becsülete megmentve -legalábbis ivás terén). A másnapi felkelés nem volt annyira örömteli, mint az előző éjjel. Szerencsére sok ébresztőt állítottam be, valamint szóltam Aminenak is, hogy azért kopogjon már be :D

Az út hosszabb volt, mint gondoltam, de eldumáltuk az időt. A megérkezéskor nagyon az volt az érzésem, hogy mit keresek én itt. Az a hely ahol lerakott a busz, az nagyon nem jött be. Elkezdtük felfedezni a várost, és totálisan beleszerettem. Nagyon szép régi épületek, amik szinte megszólalnak. Karbantartva rendesen, és hatalmas élet volt ott, ami nekem pár hét falun lakás után nagyon hiányzik. Alig indultunk el, máris találkoztunk egy magyar lánnyal, aki ott él, és hiába van orvosi diplomája, mivel nincs UK tapasztalata, nem veszik fel orvosként, most jegyeket árusít turistáknak és önkénteskedik egy kórházban. Próbált rávenni, hogy én csónakázni akarok, ami jó bulinak is tűnt, de még az extra kedvezményekkel sem az én pénztárcámhoz volt szabva, és a többiek is húzták a szájukat elég rendesen. Utána még a a St John's Collageba is bementünk, és teljes mértékben lenyűgözött.
Találtunk egy pékséget is még ott, amiben vettünk egy ilyen húsos pite szerűséget, ami nagyon finom volt.

Megtalált minket pár mormon hittérítő, és Amine annyi kérdést tett fel nekik (amire nem számítottak), hogy inkább mentek máshova :).

Alapvetően végig sétálgattuk a napot, ami nem csak a város miatt volt felejthetetlen, hanem azért is mert 2 hét óta az első igazán napos napunk volt. 

Ide még vissza kell jönnöm, csodálatos egy hely.

A szenzáció hajhász cím után el kell mondanom, hogy csak a doki mondta, és az egészségi állapotomra.

Mindenkinek be kell jelentkezni az orvoshoz, kitölteni egy hosszú kérdőívet, hogy milyen baja van, hol műtötték, oltások fajtái és ideje (na erről fogalalmam sem volt). De a legviccesebb része az volt, hogy mennyi alkoholt fogyasztok. Nos ha az otthoni átlagot venném, amikor barátokkal havi pár alkalommal társasozunk vagy sörözünk, már azzal a 'lehetséges függő' kategóriába kerültem volna. Szóval az összes angol (akiket eddig láttam) mind megbukott volna... persze én is inkább kozmetikáztam, mert az első pár heti eredményem nem fogja a további ital fogyasztás arányait tükrözni. Meg nem kell, hogy ott legyen a papíromon, hogy piás állat...

A nap sikere volt, hogy elkészült a bankszámlám, ugyan a kártyára még várni kell, de az is csak pár nap. A regisztrációm is végleges lett, szóval minden a legjobb rendben halad. Talán még tanulni is fogok egy kicsit...

Ezt két féle képpen fejezhetem be, az egyik, hogy az alkoholizmus felé (majdnem két hét zsinórban minden este), de a családom is olvassa, szóval a másikat fejtem ki inkább!

A nagy mumusokkal szépen lassan leszámoltam. Nem állítom, hogy maradéktalanul győztem mind felett, de kezdetnek megteszi.
Az első nagy mumus az volt, hogy főzzek magamra, ami most már nem látszik olyan vészesnek, mert pár napja már itt vagyok és eddig megoldottam azért. Mégha volt is segítségem. A következő az ebből származik, hogy aki főz, annak lesz mosogatnivalója is. Eddig csak a hegyekben, átlagosan 1500 méter felett, gleccser patakokban mosogattam az edényeket, mert otthon ott a mosogatógép (azt még kirakni is nagy nehézségek árán tudtam csak). Itt minden kajálás után megteszem, és még nem utáltam meg (igen, kemény 2 hete bírom már!!).

Első éves egyetemista koromban (nem az a pár év, amikor első éves tárgyaim voltak, hanem az első beiratkozást követő egy évem) volt egy rémálmom, hogy programozás ZHn le kell programoznunk egy mosógépet. Nos ezzel két bajom volt, álmomban mindent elfelejtettem a programozásról, amit lehetett, és ötletem sincs mit kell csinálnia egy mosógépnek. A programozás azóta nem sokat változott, de azt hiszem, hogy jelentősen előre léptem a másik kérdés terén. Akkor ott reszkető hangon kértem meg a ZH felügyelőt, hogy felhívhassam anyukámat vagy a barátnőmet, hogy megtudjam mi az amit le kellene programoznom, ellenbe most Amine-nal együtt neki vágtunk életünk első mosásának. Nekem apróm sincs már egy ideje, szóval abban is segítségre szorultam (ez egy zseniális trükk, hogy nagy címletem van és amikor mondom, hogy adjon vissza, azt mondja, hogy majd később megadom inkább, mert nem tud visszaadni). Amine ügyes volt, mert mondta, hogy tollasozni megy, szóval majd én rakjam már át neki is a cuccait a szárítóba, amikor azt a sajátommal megteszem. Megnéztem mennyi ideig mos, azt jól ott hagytam, van aki nem ilyen magabiztos, de mégis anglia ez... Persze nem ment ez ilyen egyszerűen mert hova kell az öblítő és hova a mosószer, az sok kép és magyarázat megfejtése után sikerült csak (igen van ilyen gyökereknek gyorstalpaló, amit együtt néztünk páran, kifejezetten népszerű olvasmány ott :) ). Megvolt minden szárítás és egyéb (persze vissza kell menni érte és áttenni egy másik gépbe, hogy miért nincs kitalálva, hogy ezt egy masina tegye meg ?!). Aztán haza hozva örültem a fejemnek és beraktam a szekrénybe. Ma beszéltem Anyukámmal, és közölte, hogyha kicsit vizes az nem jó, szárítsam tovább mert bepenészedik. Ezért ma vasalóval átmentem rajta, ugyan alig lett gyűröttebb, mint az elején volt, de szárazabb lett. Ez kemény munka volt, mert az itteni vasaló egy modern darab és valószínűleg gondolat olvasó is, mert hiába nem nyomtam meg, hogy gőzöljön akkor is tette, elég véletlen időközönként, szóval valaki irányíthatta...

Ehhez hozzájött még egy porszívózás, és olyan büszke voltam magamra, hogy örömömbe (najó vagy a két heti piálás okozta folytonos tologatás miatt) leültem tanulni.

A blog címét ezzel kb ki is végeztem, mert egyszer már mindent megcsináltam, amitől féltem itt, de majd meglátjuk, hogy megy ez hosszú távon is...

Kedves barátom javasolta, hogy a lengyelekkel jóban kell lenni, hát igaza volt.

Lengyel barátaim szerveztek egy sütögetős, ivós bulit. A Jitsu óra után jelentős késéssel értem ide (meg hála a google maps tökéletesen rossz ház számozásának). A hangulat már megvolt, de azért lehetett fokozni.
Meg is tanítottam őket, hogyan kell inni. Ők a vodka után vacak kólát isznak... én sört.

Ez az a pont, ahol meg kell kérnem Anyukámat, hogy ne olvassa tovább, egyébként is egyben hazaértem!

Jitsu előtt nem ettem, hogy ne legyen gond a dobásoknál, Jitsu után nem ettem mert siettem. Szóval üres hassal 4 rendes adag vodka 3 sörrel hamar lement, amiután kaptam egy kis kaját is :) Nos nem a legtökéletesebb kombináció, ha nagyon sötét utcán akarsz hazatekerni bringával. Annyi eszem volt, hogy Csabitól elkérjem az összes extra lámpáját, ami van, hogy legalább más lásson engem.
Ennek hátránya is volt, mert a hátsó lámpát a táskámra akasztotta Csabi. Amikor meg a szórakozóhelyre (CSA- mi más?) belépek villogó lámpával beöltözve, mint egy eszkimó, elég viccesen nézek ki (és persze erről tökéletesen megfeledkeztem :D ).

Ezután találkoztam pár ismerőssel, akik utána elmesélték, hogyan vittem táncba valakinek a barátnőjét, majd bókoltam pár lánynak, és hogyan mutattak be rajta Jitsu fogásokat. Viszont Kurstin mondott egy számot, hogyha azt megtudom jegyezni, akkor nem is vagyok részeg. Igaz másnap amikor kérdezte, hogy mi az a szám, akkor nem is tudtam miről beszél, de beugrott a megoldás, szóval elég jó vagyok :) 

Az első héten minden idők legmelegebb időjárása volt itt angliában, amire mondtak is, hogy használjunk ki, mert nem lesz ilyen... hát tényleg nem ilyen már, elég undormány hideg és esős, és mivel náluk ez a szokásos, ezért nem gondolják, hogy ilyenkor fűtést is lehet kapcsolni a hideg ellen :)

Na ez itt nagyon menő. Amikor az egyetlen szórakozó hely itt üres szombat este, az ilyenek miatt van, kis csoportokban összegyűlnek a konyhákban és bemutatják a nemzetek konyháit, isznak is néha és nagyon jól érzik magukat. Ha nincs meghívásod valahova, akkor maradhatsz otthon egyedül vagy iszol egyedül a CSA-ban...

Az első itt nálunk volt, ami nagyon jól sikerült, a mi házunk majdnem minden tagja ott volt, talán még páran mások is jöttek, és

"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgõ csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh."

Leszámítva, hogy itt lakótársnak hívjuk a szolgákat :D

(Remélem Kertész Rita szemében most könnyek futnak össze, hogy 6 év reménytelennek tűnő irodalom tanulás után ilyen idézetek mennek... még akkor is, ha nem olvassa :P )

Ezt megismételtük aztán Franciákkal, akikkel Jitsun találkoztam, és egy nagyon jó hamburgerezést csaptunk, de jobb volt a Spanyolokkal. Ők tényleg jókat főztek, és mi is készültünk egy olyan ennivalóval aminek a nevét lehetetlen kimondani, mert tunéziai eredetű, felvágtunk mindent, és mire elkészült én közöltem, hogy ez egy tojásos lecsó mit menőzik, hogy nemzeti kaja :D . Egy nagyon jó spanyol társasággal ismerkedtem meg és jó arcok voltak mert próbálkoztak angolul, amennyire csak ment nekik :D (ez a franciákkal sok kérés után is nehezen megy...)

Egyre több embert ismerek itt meg, aminek nagyon örülök, néha viszont még így is magányosnak érzem magam... furcsa ilyen távol lenni a családtól és a barátoktól.

Sok sport közül lehet választani, de miért ez?

Hát nem is tudom, régóta foglalkoztat a gondolat, hogy nem ártana megvédeni magam. Ez tökéletesen az a sport, ami a védekezésre helyezi a hangsúlyt, mégha tegnap olyat is tanultam, hogyan kell az ember karját kitörni :D .

Két alkalommal voltam már. A tanár (sensei) nagyon érdekes figura, látszik rajta, hogy egy kézzel a terem minden emberét kicsinálja, és mutatott már rajtam is pár dolgot be, amikor éreztem, hogy azt tesz, amit akar, nem vagyok ellenfél, viszont végig poénkodik. Nagyon vicces egy ember. Itt tanít az egyetemen, de nagyon közvetlen a diákokkal. Beszéltem az első edzés után vele egy sör mellett is, és tényleg jó arc, mondta, hogya rendesen csinálom, akkor 1 év alatt már igen hasznos szintre lehet jutni.

Aki látott engem mostanság otthon az látta, hogy egyre tökéletesebb alakot veszek fel (gömb), ezért a mozgás is nagyon jót tesz. Itt a bemelegítésnél is szenvedek már, de élvezem minden percét.

Ami még vicces volt, hogy, aki magyart 'ismerek' (FB-on láttam egyszer) még itt és nem velünk jött, Ő is ott van Jitsun, majd nem ismertem fel, és meghívtam arra az eseményre, amit vele szerveztem fb-on :). Ő is elég nagy forma.

 Igen, ilyennel is lehet menni, hogy miért nem ezzel próbálkoztunk egyből? Részben, mert nem volt semmi rendes kajánk, itt a sarki rablónál meg brutál árak vannak (500 ft kb egy fél kg kenyér)... másrészt mert ez csak hétvégén elérhető nekünk az óráink miatt (igen, még bejárok minden vacakra és lelkesebb vagyok az átlagos aktivitásomnál (ne nevess... csak az elején lesz így :P )). Talán ez a két érv, fordított sorrendben jelentősen értelmesebb lenne, de inkább írok egy mondtatot mögé, amiben kimagyarázom, mint egy mondtatot kivágok és beillesztek.

Van még egy nagyon komoly ok. Ezt nem csak én tudom a Campuson :) az első buszra, kb 200 emberrel több próbált meg felszállni, mint amit képes elvinni. Egy méterre az ajtótól az bezáródott és már ment is. A második körrel már el tudtunk menni, ami két órával később ment, de ott is keménynek kellett lenni. Nagyon hamar ott van a Tesconál. Itt már nem költöttünk olyan brutális összeget, mint első alkalommal, és a kártyamat már elfogadta!!!

Hazafelé szintén tömött buszon jöttünk, de a lényeg, hogy megoldottuk és még sörünk is lesz egy ideig.

Update: hát ez a lesz egy ideig, jelentősen rövidebb időintervallum, mint szeretném... a fele már nincs meg

   Az igazat megvallva ezt ravaszul kétszer is megrendezték. Első csütörtöki és első pénteki disco néven. Jelentős változás volt tapasztalható, mert csütörtökön még csak 16 fiú és 4 lány táncolt, pénteken már kb megtelt a tánctér (hát még az sem olyan rettentően sok ember :D ). Alapvetően inkább beszélgettek és ittak az emberek. Itt tényleg minden kontinensről lehetett találni embert. Egy dubai srác (Cedric) szerint ha jól akarok keresni Szaud-Arábiába kell mennem dolgozni, ott az európaiakat nagyon megfizetik. Szóval ezúton is hajrá mindenkinek :)

 Nagyon élvezetes volt, mert sok emberrel itt találkozhatok csak, mert nem, hogy az órák másak, de még az épületek is... tehát mérnökökön kívül itt és sportoláson lehet ismerkedni. 

Ekkor még inkább voltam spórolós, mint kíváncsi, ezért az egy fontos Frosty Jack Cidert ittam, ami egy büntetés. A másik véglet meg a 3,5 fontos Cider :) az finomabb, de csak egyszer voltam hülye, hogy nem kérdeztem meg az árát...

Az nagyon furcsa, hogy sok nemzet nem is akar kilépni a saját nyelvi korlátaiból, viszont van olyan görög srác, aki meg nem beszél szinte angolul, de mindent megtesz, hogy társaságban legyen, pedig van még pár görög. Azt hiszem én is ilyen vagyok, bár Csabival folyton együtt lógok, és a többi magyart is próbálom bevonni a társasági életbe, de nagyon jól megvagyok bárkivel, aki kicsit is érdekes.

Az este talán legérdekesebb része amikor a lengyelekkel táncoltam és amikor az egyik lány rámnézett, akkor folyton mosolygott, de nagyon szépen. Pár órám még közös is vele. A lengyelekkel érdemes jóban lenni. Sok jó vodkájuk van :) és jól tudnak grillezni, de erről majd később.

 Az élet részben a szerencsén múlik. Néha egy vacsora is. Huang barátom, aki ugyan a pálinkát azóta sem bírja, bár állítja, hogy nagyon finom, barátjának főzőtt, aki Cambridgeből érkezett két napra, mert a szállását el kellett hagyni, az újat meg még nem kapta meg. A nevét már akkor nem tudtam megismételni, amikor mondta. Kb 3 órát főztek és szerintem egy hadseregnek is elegendő lett volna. Nem volt sok dolgom, ezért maradtam velük beszélgetni. Sok minden szóba került és mérhetetlenül kedvesek voltak. Amikor elkészült a vacsora, mondtam, hogy megyek akkor, hogy ne zavarjak, de mondták, hogy nagyon sok lett, szóval mindenképp csatlakoznom kell. Nos nem vagyok még régóta koleszos, de annyit tudok, hogy erre nem szabad nemet mondani :)

Voltak (számomra túlságosan) fűszeres fogások, voltak furcsa ízesítések, de nagyon kellemes volt az egész. Igaz volt amiből alig tudtam enni, mert erős volt. Ez volt az első alkalom, amikor vedégül láttak itt.

Ezt az eseményt követte másnap egy újabb. Szinte az egész alsó szint a konyhában volt és beszélgetett. Huang ekkor is nagyban főzött, és megint több emberre méretezve. Megkínált mindenkit, és eszméletlen finom volt a bárányhús, amit sütött hagymával és sárgarépával. Na itt már mindenki megtudta, hogy Huang barátunk nagy kincs. Nagyon jót beszélgettünk és kezdett a társaság összerázódni.

Az harmadik alkalmat egy külön bejegyzésben mesélem majd el.

 Hát igen, a felnőtté válás egyik lépcsőfoka, amikor az ember már magára főz. Itt egy kicsit persze azért lehet csalni. Mivel eléggé minimális tapasztalattal rendelkezem főzés terén, ezért szerintem minden módszer megengedett a félkész kajáktól az öntetekig. Terveim között szerepel, hogy az alapvető főzési praktikákat elsajátítom, mégha nem is lesz belőlem mester szakács.

Nem szeretnék naponta sok órát a konyhába tölteni, hogy mindig főzzek, mert akkor semmire sem marad időm rendesen. Azt sem szeretném, hogy minden nap ugyanazt egyek, vagy épp félkész vackokat egyek, amitől majdnem karcsú alakom mégtovább tökéletesedik a gömb forma felé. Próbálom meg találni az arany középutat, hogy finom is legyen, elég is legyen, olcsó is legyen és egészséges is. Most még csak bontogatom a szárnyaimat, de úgy gondolom, hogy első alkalomnak tökéletes volt.

Csabival fogtunk neki a nagy feladatnak 4. kint töltött napunkon. Vettünk tésztát, egy kész szószt, mivel se fűszerem nincs igazán, se ötletem, hogyan is lenne jó, ezért ez eléggé kézen fekvő volt a választás, itt meg rettőntő sok féle található belőlük. Ezt még kiegészítettük egy kis csirke hússal. 

Az elkészítés rettentően egyszerű, de az elmény amit okozott :) az felejthetetlen. Ez volt az első főtt étel, amit itt ettem, és hát a főzések közül is első. Az íze nagyon finom volt, és szívesen ezt a dicsőséget is kisajátítanám, de inkább a szósznak köszönhető.

Ami még furcsa volt, hogy otthon nem voltam hajlandó mosogatni, ha egy hétig nem volt, aki megtegye, akkor csak a kupac tetejére pakoltam, itt viszont minden kajálás után megteszem és nem is olyan vészes. Igaz néha étkezés előtt is meg kell tenni, mert van ami közös, és valaki még alacsonyabb szinten űzi ezt a mesterséget, mint én.

 Szeretnék köszönetet mondani először Czira Ferencnek (Frici) és édesanyámon keresztül egy számomra ismeretlen személynek, aki számomra elérhetővé tett 1-1 üveg pálinkát.

Az egyik egy kellemes, de erős alma pálinka, a másik pedig egy gyengébb áfonya pálinka. Mindkettő nagyon finom.

Az igazat megvallva az első pár ember, akivel találkoztam eléggé azt a benyomást keltette, hogy puhány ez a külföldi népség. Huang a kínai srác a gyengébbtől is kész volt, de mondta, hogy finom :D. Prannoy Indiából már az alma pálinkát kapta, de a végén csak narancslével ment le neki, de pár éjszakával később belejött és már bejön neki!! Justin Qatarból (remélem így írják, és tényleg onnan van) kemény volt és két rendes adagot kapott, de a végén nem találta meg a szobáját és kiesett az egész éjszaka... pedig én is megittam azt az adagot mielőtt sörözni mentem volna :)

Még nem tudom, hogy ki volt a legnagyobb meglepetés, Charlie (amerikai-kínai), akinek nagyon bejön és tényleg ízlik neki, vagy Curstin, aki nem csak szép, de inni is tud, és letolt egy emberes adagot lány létére!
Ha ők ketten nem lettek volna, akkor nem is próbálkoznék már a külföldiekkel itatni a magyar nedüt, de le a kalappal előttük!

 Megmutatom, hogy mik azok a buktatók, amikre figyelni kell :D

 Kezdeném egy mentegetőzéssel, még pedig azzal, hogy pocsék helyesírással rendelkezem. Ha felháborít, hogy a szép nyelvünket ezzel megcsúfítom, akkor már most add fel a blog olvasását.