Az élet részben a szerencsén múlik. Néha egy vacsora is. Huang barátom, aki ugyan a pálinkát azóta sem bírja, bár állítja, hogy nagyon finom, barátjának főzőtt, aki Cambridgeből érkezett két napra, mert a szállását el kellett hagyni, az újat meg még nem kapta meg. A nevét már akkor nem tudtam megismételni, amikor mondta. Kb 3 órát főztek és szerintem egy hadseregnek is elegendő lett volna. Nem volt sok dolgom, ezért maradtam velük beszélgetni. Sok minden szóba került és mérhetetlenül kedvesek voltak. Amikor elkészült a vacsora, mondtam, hogy megyek akkor, hogy ne zavarjak, de mondták, hogy nagyon sok lett, szóval mindenképp csatlakoznom kell. Nos nem vagyok még régóta koleszos, de annyit tudok, hogy erre nem szabad nemet mondani :)
Voltak (számomra túlságosan) fűszeres fogások, voltak furcsa ízesítések, de nagyon kellemes volt az egész. Igaz volt amiből alig tudtam enni, mert erős volt. Ez volt az első alkalom, amikor vedégül láttak itt.
Ezt az eseményt követte másnap egy újabb. Szinte az egész alsó szint a konyhában volt és beszélgetett. Huang ekkor is nagyban főzött, és megint több emberre méretezve. Megkínált mindenkit, és eszméletlen finom volt a bárányhús, amit sütött hagymával és sárgarépával. Na itt már mindenki megtudta, hogy Huang barátunk nagy kincs. Nagyon jót beszélgettünk és kezdett a társaság összerázódni.
Az harmadik alkalmat egy külön bejegyzésben mesélem majd el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
creusa. 2011.10.06. 10:46:26
zempleni · http://felnovok.blog.hu 2011.10.06. 14:59:43
creusa. 2011.10.07. 23:19:53