Na ez itt nagyon menő. Amikor az egyetlen szórakozó hely itt üres szombat este, az ilyenek miatt van, kis csoportokban összegyűlnek a konyhákban és bemutatják a nemzetek konyháit, isznak is néha és nagyon jól érzik magukat. Ha nincs meghívásod valahova, akkor maradhatsz otthon egyedül vagy iszol egyedül a CSA-ban...
Az első itt nálunk volt, ami nagyon jól sikerült, a mi házunk majdnem minden tagja ott volt, talán még páran mások is jöttek, és
"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgõ csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh."
Leszámítva, hogy itt lakótársnak hívjuk a szolgákat :D
(Remélem Kertész Rita szemében most könnyek futnak össze, hogy 6 év reménytelennek tűnő irodalom tanulás után ilyen idézetek mennek... még akkor is, ha nem olvassa :P )
Ezt megismételtük aztán Franciákkal, akikkel Jitsun találkoztam, és egy nagyon jó hamburgerezést csaptunk, de jobb volt a Spanyolokkal. Ők tényleg jókat főztek, és mi is készültünk egy olyan ennivalóval aminek a nevét lehetetlen kimondani, mert tunéziai eredetű, felvágtunk mindent, és mire elkészült én közöltem, hogy ez egy tojásos lecsó mit menőzik, hogy nemzeti kaja :D . Egy nagyon jó spanyol társasággal ismerkedtem meg és jó arcok voltak mert próbálkoztak angolul, amennyire csak ment nekik :D (ez a franciákkal sok kérés után is nehezen megy...)
Egyre több embert ismerek itt meg, aminek nagyon örülök, néha viszont még így is magányosnak érzem magam... furcsa ilyen távol lenni a családtól és a barátoktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.