Cranfield

Ezt két féle képpen fejezhetem be, az egyik, hogy az alkoholizmus felé (majdnem két hét zsinórban minden este), de a családom is olvassa, szóval a másikat fejtem ki inkább!

A nagy mumusokkal szépen lassan leszámoltam. Nem állítom, hogy maradéktalanul győztem mind felett, de kezdetnek megteszi.
Az első nagy mumus az volt, hogy főzzek magamra, ami most már nem látszik olyan vészesnek, mert pár napja már itt vagyok és eddig megoldottam azért. Mégha volt is segítségem. A következő az ebből származik, hogy aki főz, annak lesz mosogatnivalója is. Eddig csak a hegyekben, átlagosan 1500 méter felett, gleccser patakokban mosogattam az edényeket, mert otthon ott a mosogatógép (azt még kirakni is nagy nehézségek árán tudtam csak). Itt minden kajálás után megteszem, és még nem utáltam meg (igen, kemény 2 hete bírom már!!).

Első éves egyetemista koromban (nem az a pár év, amikor első éves tárgyaim voltak, hanem az első beiratkozást követő egy évem) volt egy rémálmom, hogy programozás ZHn le kell programoznunk egy mosógépet. Nos ezzel két bajom volt, álmomban mindent elfelejtettem a programozásról, amit lehetett, és ötletem sincs mit kell csinálnia egy mosógépnek. A programozás azóta nem sokat változott, de azt hiszem, hogy jelentősen előre léptem a másik kérdés terén. Akkor ott reszkető hangon kértem meg a ZH felügyelőt, hogy felhívhassam anyukámat vagy a barátnőmet, hogy megtudjam mi az amit le kellene programoznom, ellenbe most Amine-nal együtt neki vágtunk életünk első mosásának. Nekem apróm sincs már egy ideje, szóval abban is segítségre szorultam (ez egy zseniális trükk, hogy nagy címletem van és amikor mondom, hogy adjon vissza, azt mondja, hogy majd később megadom inkább, mert nem tud visszaadni). Amine ügyes volt, mert mondta, hogy tollasozni megy, szóval majd én rakjam már át neki is a cuccait a szárítóba, amikor azt a sajátommal megteszem. Megnéztem mennyi ideig mos, azt jól ott hagytam, van aki nem ilyen magabiztos, de mégis anglia ez... Persze nem ment ez ilyen egyszerűen mert hova kell az öblítő és hova a mosószer, az sok kép és magyarázat megfejtése után sikerült csak (igen van ilyen gyökereknek gyorstalpaló, amit együtt néztünk páran, kifejezetten népszerű olvasmány ott :) ). Megvolt minden szárítás és egyéb (persze vissza kell menni érte és áttenni egy másik gépbe, hogy miért nincs kitalálva, hogy ezt egy masina tegye meg ?!). Aztán haza hozva örültem a fejemnek és beraktam a szekrénybe. Ma beszéltem Anyukámmal, és közölte, hogyha kicsit vizes az nem jó, szárítsam tovább mert bepenészedik. Ezért ma vasalóval átmentem rajta, ugyan alig lett gyűröttebb, mint az elején volt, de szárazabb lett. Ez kemény munka volt, mert az itteni vasaló egy modern darab és valószínűleg gondolat olvasó is, mert hiába nem nyomtam meg, hogy gőzöljön akkor is tette, elég véletlen időközönként, szóval valaki irányíthatta...

Ehhez hozzájött még egy porszívózás, és olyan büszke voltam magamra, hogy örömömbe (najó vagy a két heti piálás okozta folytonos tologatás miatt) leültem tanulni.

A blog címét ezzel kb ki is végeztem, mert egyszer már mindent megcsináltam, amitől féltem itt, de majd meglátjuk, hogy megy ez hosszú távon is...